[Verse 1:]

Mindennap ugyan az

Én még mindig tartom az ajtót de te kimaradsz

Inkább hogy ha nem akarsz, ne is gyere már

Én már elfogadtam az életem, ne is gyere rá

Hogy mi van velem vagy hogy ki van velem

Nem vagyok én se már elégedett

Saját magammal veszekszek

Az agyammal kitörök akkor is hogy ha téged ez nem vígasztal meg

Már nem érdekel senkinek a véleménye

Menjetek el innen

Ti is csak ugattok de nem mutattok

És amíg be nem üt a szar addig mulattok

Nekem nem kell, tudjátok meg lett

Amit keresel tesó, ne stresszelj

Nem hullik az ölembe, tudom jól

Nem tudok beszélni a drogoktól

(yeah)

Keresem, keresem, keresem, ohh

(de nem lelem)

Nem lelem, nem lelem, nem lelem, ohh

És most mi lesz veled hogy ha kiengedem (hogy ha kiengedem)

Ami rég bennem van elengedem

Démonokat én csak elkergetem

De vissza jönnek és fenyegetnek

Nem hagynak békét

Spanom is azt mondta engedjem el

De mi lesz a végén

Nem teszek ellene semmit már

Tudom hogy felesleges

Hiába húz le a sok a szar

A végén annyit látsz hogy én még menetelek

(yeah, én még menetelek)

(yeah, én még menetelek)

(yeah, mi lesz a végén?)

(yeah, mi lesz a végén?)

WAR READY van a falamon

Nem megyek veletek nem futok maratont

Hogy ha dobok tesó akkor az hármas pont

Véres a mezem de még haladok

Anyám azt nevelte belém

Hogy ha fáj akkor is mennem kell

Fúj a szél, vihar van a fejem felett

A kezem is megdermedt

Várj, had kérdezzek valamit

Ugyan olyan vagy mint én, de mégsem

Érzem a halálnak lehelletét, de mégis felkértem

Egy táncra, a cellámba

Be vagyok szorulva régen

Nem tudok mit csinálni

Csak, ülök itt tétlen

Ha baj kell mondjad, jövök tesó

Hol vagy?

Szomorú vagyok nem kurva

Ne teszteljetek be mert csődbe lesztek húzva

Nekem ez egy játék, csinálom ezt unva, durva (durva)

Hogy mit érhetnek el?

Két csóró gyerek a szövegekkel

Apafia nektek szeretettel

Muhi-val állunk a végtelenbe

Telibe basz hogy ha kötekedtek

Hiába ellenkeztek

Diktáljuk mit kell

Nem bírod a tempót

A zenénktől dobod le majd a melltartód

És nem is kell mondanod semmit

Tudom hogy tetszik

Hogy ha jövünk akkor mindenki fekszik

Nálunk a fű is csak egyre zöldellik

Nekünk nem volt soha könnyebbik út

(219, ohh)

(apafia, ohh)