Én, kinek füle van a hallásra

Nem értem meg, azt amit mondasz

Belül növekvő kérdőjel-ösztön

Feszíti szét az állkapcsaimat

Ez a hét tényleg sosem ér véget, pedig

Ez is pont olyan, mint a többi

De itt maradt egy pillanat

Amikor át fogok majd jönni

Foglalkoztat a gondolat, játszom

Egy furnérkoporsóval

Nézem az esőt, hogy

Miként veri el az intézeti temetést

Beszélsz csak kongó, elfojtott hangon

Mintha bármit is jelentene, de

Semmit sem mondasz, semmi sem szól, csak

Talán az eszme mindenek felett

Ez a hét tényleg sosem ér véget, pedig

Ez is pont olyan, mint a többi

De itt maradt egy pillanat

Amikor át fogok majd jönni

Foglalkoztat a gondolat, játszom

Egy furnérkoporsóval

Nézem az esőt, hogy

Miként veri el az intézeti temetést