["RÉGI BOLDOGSÁG" dalszöveg]

[Refrén]

Túl nagy az űr, túl nagy a sötétség

Kihunyt az a tűz, újra törés ér

Mondd el, mi lesz velem holnap

Mondd el, minek legyek józan

Összetört minden, de te végig ott voltál

Bár visszatérne az a régi boldogság

[Verze 1]

Eltévedt lelkem az élet ösvényén

Tengek-lengek fel-le, keresve a pénzt

Bocsásd meg Uram, hogyha vétkeztem

A bűnömet gyónom, keresve a fényt

Vajon befogad a mennyek országa

Vagy a pokol kapuja lesz nyitva

Hogyha beüt a krach és távozni kell

Vajon hova leszek majd meghívva

Mert depresszív gondolatok, mik nem hagynak

Az agyam pörög, mint a búgós csiga

Lepereg az átok, mit dobtok rám

Mert az Úrba vagyok, velem az ember fia

Dicsőség az Úrnak, áldom a neved

Összekulcsolom én a két kezem

És köszönetet mondok mindenért

Amiket adtál nekem, drága Istenem

Ő ad nekem erőt a mindennapi harcban

Jöhet betegség, a Jóisten velem van

Csak hinni kell testvér és bízni

Nem a bűnbe menni és a csíkokat szívni

Aranyak, luxus, hírnév meg siker, nem az a siker

Hanem hogy boldogok a szeretteid körülötted

És segíteni tudsz az elesetteken

Megint egy szokásos reggel

Egyedül ébredek, csak a négy fal vesz körbe meg a lelkiismeret

Ami a szívemet nyomja folyton

Te csak kívülről látod, hogy a cigány porondon

De csak keresem önmagam, sokszor csak bolyongok

Minden nagyon fasza, de legbelül szorongok

Uh, és egy régi dallam szól

[Refrén]

Túl nagy az űr, túl nagy a sötétség

Kihunyt az a tűz, újra törés ér

Mondd el, mi lesz velem holnap

Mondd el, minek legyek józan

Összetört minden, de te végig ott voltál

Bár visszatérne az a régi boldogság