Nincs annyi pénz, nincs annyi szó

Nincs annyi kibasszott alávaló

Nincs tisztaság, se rendszer

Mintha tudnàm mit jelent ez, ember

Nincs fényvilág, vagy békeláng

Csak jégvirágot láttam már, de lett-e tán

Végre valami szisztéma

Vagy továbbra is csak káosz van

A háborúk sohase’ érnek véget, csak átalakulnak verbálisra

Ahol már nincs kivégzés csak halállista

Drogos, balfasz, meg alkoholista

Akik folyton várják hogy végre öljenek

Várnak a kibaszott tűzparancsra, csak nem tudják mi a fasszal lőjenek

De körbevettek minket, ezek a sötét fellegek

Rengetegszer láttam már ilyet de bazdmeg mégis rettеgek

Me’ rengеteg, sötét kép és rossz emlék vesz körbe

Mindenki azt mondja hogy: “ne add fel, vidd többre”

Hát kösz, de hogy a faszomba mikor a kilátástalanság fog közre

Egyszer eljutok arra pontra hogy kösz ne

Ne segíts többet, mert az engem soha nem vitt előre

De ettől független mégse ülök ki egy pisztollyal a hegytetőre

Mert hiszem hogy egyszer új erőre

Kapok és magamban üvöltök: előre

Minden hibàm ellenére is kikerülő a mélypontról

Nem-nem bazdmeg, nem elmélkedek tovább minden fasz gondról

De nem tudom befogni a számat, ez az én nagy problémám

Hogy én nyíltan kimondom bazdmeg: “szopd le családi portékát”

Nem tudod azt se eldönteni hogy volt-e már bazdmeg szép látkép

Valtozatosan küldelek el a faszba választhatsz bitófa vagy meszárszék