[1. verze]

Bújj bele a bőrömbe, rád húzom ezt a gúnyát

Éld le életem, hogy érezd a dolgok súlyát

Indulj el egyedül, ahogyan azt Én tettem

Úgy köpködd a váramat, hogy egyedül építettem

Ebben a világban már csak sötét napok vannak

Elszánt acél emberek a cél előtt megtorpannak

Férgeket hívunk barátnak, akik az embert mindig elhordják

Nem érzik tettük súlyát, mikor a gyilkosok a vért mossák

Mindennapos a bűn, és elítélnek mindenkit

Megfakult a világ, kereszt van, de nincsen hit

Megszokott a probléma, hogy mi a baj nem kérdeznek

És a jó emberek is letérdelnek a pénzhegynek

Ha tehetem a dolgom, úgy szállok mint egy madár

Ha papír és toll van a kezemben, nem létezik határ

Leírok még pár sort leszarom, hogy már éjfél

Gazdag vagyok, van valamim, amit nem vehetsz meg pénzér'

[refrén 2x]

Egy adag impulzus összegyűlt, írom ezt a dalt

A lelkem papírja összegyűrt, de a szívem hajt

Véres tollammal írok, ez az, ami éltet engem

Ezzel küzdök a világ ellen, mert megtalálja a bajt

[2. verze]

Voltam már hal méreggel teli folyóban

Most az egekig szállok, mert Én megéltem a nyomorban

Voltam már könnycsepp az ördög szemében a pokolban

És most boldogság vagyok egy vérig sértett lotyóban

Lelkem világában néha viharosak a tengerek

Az életem egy háború, a szavak a fegyverek

Születésemkor sírtam és mosolyogtak az emberek

De ha itt az idő zokognak, mert tudják jól hogy elmegyek

Csak percekért könyörgök, de tovább száll a szökevény idő

Eltörném a szárnyát, maradjon ez a kis adag remény

Miből táplálkoztam, hogy maradjak itt, hogy maradjak az, aki régen voltam

A gyerek, aki egyedül, mégis vígan játszogatott a porban

Tudod nekem az álmomból ez lett az életem

Álmodtam a dalokról, most az álmaimat élhetem

A kezdetektől tudom, hogy nekem ez a végzetem

Ezért megyek a világ ellen és a zene fogja a két kezem

[refrén 2x]

Egy adag impulzus összegyűlt, írom ezt a dalt

A lelkem papírja összegyűrt, de a szívem hajt

Véres tollammal írok, ez az, ami éltet engem

Ezzel küzdök a világ ellen, mert megtalálja a bajt

[3. verze]

Azt érzem fehér holló vagyok egy fekete világban

Az taszít el magától, akire mindig vigyáztam

Gyűlik bennem a gyűlölet, felfal az ideg, a stressz

Mert van akinek a belső fontos és van olyan, akinek a cash

Melengeti a szívem, hogy jönni fog még száz dalom

Ha a tested fázik segítek, és a lelkem rád adom

Ha a felszínes világ mezején az ember szív mélyére ások

Mindenhol erőltetett mosolyt és nem boldogságot látok

Ha egy viharos nap végén csendesen eljön az alkonyat

Arany felhőkből ezüst eső mossa rozsdás vas arcomat

Mindenem megvan, mégis elvették mindenem

Nem érdekel semmi már, csak hogy a zene itt legyen

Mindenem megvan, mégis elvették mindenem

Nem érdekel semmi már, csak hogy a zene itt legyen

Csak hogy a zene itt legyen

Mert ez az egyetlen kincs nekem

[refrén 2x]

Egy adag impulzus összegyűlt, írom ezt a dalt

A lelkem papírja összegyűrt, de a szívem hajt

Véres tollammal írok, ez az, ami éltet engem

Ezzel küzdök a világ ellen, mert megtalálja a bajt