Fuss, fuss, te sorsüldözött

Rohanj míg bírja a lábad

Mert a hajnal vérbe öltözött

Soha nem lesz vége a mának

Már unod, de csak most kezdődött

Végtelen órák sorai várnak

Csörgő csontjaim csak egy kényelmes koporsót kívánnak

Nem kísérnek hangos barátok

A hangok jönnek velem szemben

A hosszúra nyúló sikátoron, ahol minden macskakő csak felnyög

Ahogy rálépek és fújva törnek belőlük elő az emlékek

Amik meg sem történtek

Nézd ő milyen büszke frissen szerzett sebeire

Nekünk pedig lepel alá kell bújnunk, hogy valahogy eltakarjuk

Nézd ő milyen büszke frissen szerzett sebeire

Nekünk pedig lepel alá kell bújnunk, hogy valahogy eltakarjuk

És anyajegyek után kutatva árva hegeket találunk

Amik csak úgy megjelentek

Pedig senki nem bántott még minket

De üveges szívünk így is összeroppan

Egy tollpihe alatt elrejtjük a darabokat, mikor egymást elhagyjuk

Két állomás közt az idő ólomszárnyakon repül majd

És örökkévalóságok találkoznak

A mocskos ablakok ködös visszaverődésében

Majd szempillányi megrettenés után újra csak bámulok a semmibe

Fuss, fuss, te sorsüldözött

Rohanj míg bírja a lábad

Mert a hajnal vérbe öltözött

Soha nem lesz vége a mának

Már unod, de csak most kezdődött

Végtelen órák sorai várnak

Csörgő csontjaim

Mikor rájövünk, hogy nincs aki megmentsen

Egy szédülésre sem állhatunk meg

Mert előttünk minden lámpa zöldre vált

Így hát menni muszáj

Mert menni muszáj

Muszáj, muszáj, mert menni muszáj

Mert menni muszáj

Muszáj, muszáj, mert menni muszáj

Muszáj, muszáj, mert menni muszáj

Muszáj, muszáj, mert menni muszáj

Muszáj, muszáj, mert menni muszáj

Muszáj, muszáj, mert menni muszáj

Mert menni muszáj

Muszáj, muszáj, mert menni muszáj

Muszáj, muszáj, mert menni muszáj

Muszáj, muszáj, mert menni muszáj