Szikrázó naplemente a katlan fölött

Hol a koncertre tízezren várnak

Hátrébb a színfalaknál idősebb úr

Fejet csóvál és tölt még magának

Tízezer szív együtt dobol

Robban a hang és szilánkot szór

Felfénylő éjszakában tízezer szék

Innen úgy tűnik, összébb hajol

Végén a tört varázslat, egy mozdulat

Le a színpadról újra a földre

Újságok foltja fénylik, minden kihalt

Ez az este elmúlt örökre

A világon annyi ember él

S én fáradtabb vagyok mindenkinél

Nézem egy gyűrt fotónkat, a földön hever

Aztán felkapja lágyan a szél