[Verse 1]

Baszott nehéz hetem volt

Végre rácuppanok egy fasza karamell shakere

Nézz be, ha erre jársz kövesd a trunkshaker nótákat

Megtalálsz ahol kalapál a mély

Hey, kételkedj máskor mer’ a weekend nem vár

Hol van a két spanod akiket áthoznál?

Jól összeszedem magam, te meg őket a bárból

A vád aljas szándékból elkövetett party gyilkosság boy

De ki vagyok én hogy ítélkezzem?

Menjünk le vidékre, hagyd az eszed

Egy kis véletlen senkinek sem árt

Együtt lenni a „Nincs B terv”-vel

Ne feledd minden nagy felfedező így tévedt el

És ha tíz évet kell várnod egy új esélyre

Rengeteg időd lesz mondogatni „Hú, megérte”

Ha meg túl se élve érünk vissza

Legalább a hétfői hiányzásunk is tiszta

Ne rakj fel mindent a piros 27-re

De néha dobj egy zsetont a feketére

Nem kell, hogy a madarak közt szálljon a fantáziád

De télre rakj némi magot a tenyerébe

[Chorus 1]

Elvégre csak egy életed van

De ha jól csinálod egy elég

Téged játszik majd a zenegép

Ne reméld a túzokot

Ha már a fejeden ugrál a veréb

Van amihez egy második is kevés

[Verse 2]

Addig takarózz ameddig ér a lábad Nyúl

Ha még vakarózol kicsit egy üreg aljába fúr le az ellenállásod

De legalább alakul egy teadélután Alizzal

Én Vigyori Macsek úr leszek

Pedig általában nem cifrázom túl

De ma ciklonok közt cikázó villámként

Sziklákon szikrázom, cool

Egész Csodaország bekövet az instádon

Vizsgázzon valóságból az akinek nincs már jobb dolga

Én épp hintázok, hozd a legjobb lökésed

Játékban nincs pardon, szólj ha haza kell menned

Hívom az istállót, bossba toljuk pegazusokon

A chill sávon osztva előzzük a kocsikat

Hé, mindjárt ott nyomd a hangerőt fel

Szóljon a friss számod, kocka elvetve

Kétszer hat, a szerencse ellepte a lábnyomod

Négylevelű lóhere serken amerre jársz

De ne felejtsd, mese a végtelen széria

Szépia lesz mire pislantasz

És azt beszélik a világ sem a sztrádád

Viszont üsd össze a sarkad

És ott terem valaki, aki szívesen meghallgat

[Chorus 2]

Minek is kergetnél tündérmeséket?

A szivárvány végéhez kevés egy élet

Éld meg a pillanatot

De ne vesztegess egy töredéket sem

Arra aki nem érdemelné meg

[Verse 3]

Hisz vannak éppen elegen

Akik az idődért térdepelnek egy négyzetméteren

Hamar, ne várasd meg a népedet

A képzeletedben lehetsz király meg királynő

De bánj szépen a neveden fekvő felelősséggel

Az egy fair erősség, mer a felnőttet ez választja el a gyerektől

Érzel-e bármennyit belőle vagy a jelerő még el hagy néha

És a jó útról a terelőnél kell leszakadnod

A következő hévvel az öreg mezőre megyünk

Öregem az éjjel… Csak köret, ahogy a fák duruzsolnak

Az ég lejt pislákoló táncot, sötét paradicsom

Nézz fel es egyből megérted miért csaltalak át

Egy brutál hétvégi partira mikor az csak a – háh -

Fedő sztori volt, hogy megmutassam

Miért érdemes kikacsintani a dobozból

Amiben kellemes napjaidat töltöd nap nap után

Kapd a ruhád, aki nem kapja az a marha

És tudod a marha bután hal meg

A magad fajta nem akarhat ilyen kupát

De hé, ne a játékost inkább játékot utáld

[Chorus 3]

Amúgy is mért utálnál?

Ahhoz túl rövid egy élet

Nincs +1, de lehetnek szintlépések

Öld meg magadban sárkányt

És meséld el milyen késed hegyén

Látni legnagyobb ellenséged…