[„Másnap” dalszöveg]
[Verze]
Krúbi felkel és a világ körülöttem pörög
Kínom örök, mert az egyik vesém sír, a másik röhög
Élj a mának, Krúbika, csússzon le még két feles
Élj a mának, nincs bánat, ha a pillanatod élvezed
Élj a mának, múltad fájhat s a jövőd sem érdekes
De küzdj egy holnapért, miben a mának élni érdemes
A múltamból ritkán tanultam
Tudtam, hogy hamis, mégis ugyanazt a nótát fújtam
A jelen mindig épp most kezdődik el újra
S mindig csak egy pillanatig tart, mégis meguntam
Hogy a holnap hol van, azt nem tudom, de keresem
Sok mesét hallottam, de nem igaz a fele sem
Így padlógázzal száguldok, hogy lehagyjam a jelenem
Mer' érzem hogy a holnap ott lesz ezeken a hegyeken túl
A legnagyobb épp fölém tornyosul
Az égbolt beborul, a hegyen szörnyű vihar dúl
Mer' mindig mikor eleredt az eső, elfordultam
És a viharokat elűztem, de utolért a múltam
S minden egyes könnyem, amit eddig elüldöztem
Közben idegyűlt és most egyszerre mind itt van fölöttem
A kormányt én elengedném, hadd mosson el örökre
De mindenki, aki törődik velem, itt ül mögöttem
Annyira ki nem állhatom, hogy megoszlik a fájdalom
Én vállalom, a sajátomat cipelem a vállamon
De láthatod te is, hogyha a tiedet is rámrakod
Majd eltűnsz örökre akkor nekem is kell egy támaszpont
És az, hogy kire hárul rá az enyém, nem én választom
Csak fáj az, hogyha másnak is az álmait elárasztom
Ne várd azt, hogy a dolgok miértjére legyen válaszom
Csak elmeséltem, én mit érzek egy átlagos másnapon
Tegnap az egész estét átittam
De csak azért, mer' reménykedem, hogy más is van
Nem csak a fagyos tél, ami halálig tart
De a szívem jégcsap, pedig a nyár itt van
De csak azért fagyos a szívem
Mer' túl nagyot csobbantam a vízben, több ízben
És bár úszni azt tudok, én mégis tovább merülök
De csak azért, mer' a fény elől elmenekülök
De a fényt csak azért utálom
Mer' a vodkámat tisztán jobban kívánom
Mer' amit belém töm a tömény, tömény üresség
Amit csak azért érzek, mert nem szívtam elég füvet még
De csak azért szívok, hogy e földön töltött perceim
Elcseréljem egy olyanra, hol működnek az elveim
De azok is csak azért működnek a másikban
Mer' az egész estét átittam
[Refrén]
Bár a térképen nincsen kezdet, nincs vég
Mégis keresem a sziget rejtett kincsét
Egyszer csak elérem majd a hegy gerincét
S hogyha ott sincs, Krúbi volt, nincs (Kr)
Bár a térképen nincsen kezdet, nincs vég
Mégis keresem a sziget rejtett kincsét
Egyszer csak elérem majd a hegy gerincét
S hogyha ott sincs, Krúbi volt nincs (Kr)
[Outro]
Éjszaka néha felriadok, hh
Érzem, hogy levegőt nem kapok, hh
Görnyedve köhögök, de közbe röhögök, készültem rá, hogy ma meghalok, hh
Éjszaka néha felriadok, hh
Érzem, hogy levegőt nem kapok, hh
Görnyedve köhögök, de közbe röhögök, készültem rá, hogy ma meghalok, hh
Zuhanok, hh, zuhanok, hh, hegy tetejéről lezuhanok, hh
Zuhanok, hh, zuhanok, hh, hegy tetejéről lezuhanok, hh
Egy életen át a becsapódásra várva, szememet lehunyva, karomat széttárva, hh