Én mindent odaadtam de ez sem elég

Hiba volt elhinnem gyerekként a mesét

De mindig adtam mégis egy újabb esélyt

Hogy visszatér az aki voltam rég

Távolodom, de a gonosz rám kacsint

Oh ha tudnád te azt, hányszor jártam így

A kérdés az lenne, hogy rajtam ki segít?

Csalódások hegye és ez engem lassan kimerít

Mondd, hogy tudnék belőle kilábalni?

A gyerek jó, nem őt kell hibáztatni

Már nem fogok fáradni többet

Mert tudom, hogy lázadni könnyebb

Régen nem gondoltam, hogy eltávolodok

Hazug barátok, gyűlölő rokonok

Arcomon ég most is a pofonod

Itt hagylak, nem nézek vissza ha zokogok

Felszáll ez az űrhajó

Hazugságok, Trója meg faló

Szürkül a múlt és minden fakó

Irányba állított a Mindenható

A kis srác aki voltam, nincs már

Megtörve, de köztetek itt jár

Nem nézek én vissza a romokra

Mert eddig lent éltem a pokolba

Én mindent odaadtam de ez sem elég

Hiba volt elhinnem gyerekként a mesét

De mindig adtam mégis egy újabb esélyt

Hogy visszatér az aki voltam rég

Távol vagyok már

Nem érzem az otthon melegét

Rántana, de semmi nem hat rám

Magam mögött hagynálak már rég

Ébredő erő, de hallgatag

Mégis valami itt tartana

Elhitették velem de csak nagy szavak mind

Nem számított semmi más, csak hogy higgy

Én mindent odaadtam de ez sem elég

Hiba volt elhinnem gyerekként a mesét

De mindig adtam mégis egy újabb esélyt

Hogy visszatér az aki voltam rég