Látom magam gyerekként

Éppen a paneltömbök között a téren

Orra esek, meghátrálok

Már nem tudom, mit csinálok

De úgy szédülök, alig hallom

Hogy ez katonadolog, hogy ez katonadolog

Meg hogy ennél van az a sokkal rosszabb

Hogy nem sírnak a harmadikosok

És ha tényleg minden szép

És tényleg minden jó

Miért pusztítom magam veled?

Mindig belehúz, mindig belemegy, mindig akarom, mindig szeretem

Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz

Tudod én nem várok az anyámra

Tudod én nem hasonlítok apámra

Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz

Úgy növök fel, hogy almafákon körtéket nem keresek

És minden orra esés után inkább cigit tekerek

Az meg ott röhög rajtam a kezemben, hogy ilyenek az emberek

Hogy minden szart inkább elszívnak, csak ne osszák meg veletek

Mindig belehúz, mindig belemegy, mindig akarom, mindig szeretem

Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz

Tudod én nem várok az anyámra

Tudod én nem hasonlítok apámra

Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz

NEM SZÉGYELLEM

HOGY

Mindig belehúz, mindig belemegy, mindig akarom, mindig szeretem

Kibaszott furcsa, hogy én még élek

Mindig belehúz, mindig belemegy, mindig akarom, mindig szeretem

Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz

Tudod én nem várok az anyámra

Tudod én nem hasonlítok apámra

Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz