[Verse 1: Geddo]

Kitaszít a nép, Tajgetosz mélyén fölkelek

Halálom lassú, rohad a testem fölnőttem dög legyek

(?) iszom a cigimet, sört eszek

Megyek és küzdök fasz, deszkák között egy szög leszek

Fekete szemekkel nézem a kék eget soha nem nyelünk le negyedeket

Zsebembe rakom a végtelen téteket, kezekből-kеzekbe perеg a (?)

Dobod mert tudod eltűnik a félelem

Éled a beteges szerepeket

Tombolán dopamin, flesselek szépeket

Hiányzik mégis a szereteted

Nézem a pénzem az tik-tik-tak

Tompa az agyam, de éles a fülem, ha bizniszt hall

Egyenes az út, mégis a menet az cik-cik-cakk

Akárhogyis számolok a pénzemnek vége az mindig 6

Hangok a fejemben egyed, nem küzdök szavai ellen

Már gecire nem érdekel, hogy a zeném az ad vagy valamit elvesz

Mégis amiket hozok azt elviszik

Minden sorom az aranyat ér

Ami az egómat felviszi, nincs az az Isten, de van az a pénz

Úgy akarok aranyat tesike-tesike

A gyerek soha nem korán kel

Úgy (?) telibe tesike

Soha nem nézed a fogát meg

Úgy akarok mozogni el-ide el-oda

Soha nem hagyom a szobát el

Úgy akarok repülni fel-ide fel-oda

Kereket soha nem (?)

Nem kopik le rólam a hatos szám

Le kéne állni, de mindig egy lapáttal rakok rá

Tudod, ha baszok rá, tudod, ha vagyok rá

Kevesebbet látok a vakoknál

Papíron diploma volt, de mára már a gyerek hatosztály