[Intro]

"Én rájöttem arra, hogy a művészet lényege az, hogy őszintén csináld és amikor egy kicsit erőlködsz, az már nem az. Ez a lényege. És a 80%-a a művészeknek erőlködik, mert foggal körömmel kapaszkodik ahhoz, amit úgy érez, hogy az ő, ezt megtalálta. Egy művésznek legyenek időszakai, attól függ milyen állapotban van

Vagyok, aki vagyok, mert kell egy ilyen is."

[Verse 1]

G-E-DD-O kérlek arról írj

Hogyan látsz a sötétben hogy fáj-e a sok kín

Mindig dobban, dobban, dobod a focit

Bocsi srácok de bennem már csak ez lakozik

Kivégzem a testem amíg a plugom Pesten

Pak a pakkon tesa szórom itt csendben

Vagyok ki vagyok te fasz, tudják akik ismernek

Nem fordulok gyáva módon fel az istenhez

Ah, Életem benne 30 darab dreadbe

Éveket tettem a koli szoba ganggel

Tudom, hogy fel néznél rám, de ez nem a régi GE-DD már

Végre beverem a szögeket, végre megyek, végre leveszem a kötelet

Hiszek istenben ha ledob egy köteget, addig is démonokat követek

"Nem tartozol a környezetednek azzal, hogy megjátszod a boldogságot, hogy megjátszod a-a derűt. És nem igaz, hogy a ettől a játéktól ettől... [?]

[Verse 2]

Csajomon fekete szett, fekete rúzs ragyog

Fekete lakk, felkelek a napnyugtakor

De ne zavarj, hangokat hallok-kurva sok

Pofámban puskacső és benne puskapor

Megint a vekker, ebből van elegünk

Kivan a lelkem, ettől már menekül

Rohad a testem, fölötte keselyű

Magammal szemben örökre egyedül

Mindennap megkapom, hogy csak egy vicc vagy

Fekete felhők között egy fekete csillag

Legenda leszek te csak egy eldobható csikk vagy

Nem csak a pofám de a pengémnek éle is nagy

A gang az alapozna, zavar a zaj szuszog bent maradok ma

Harap a varjú szememből falatozgat

Cigis [?] kibaszott anakonda

[Outro]

"-Megint rámjött a depresszió

-Depresszió, hát de mitű'?

-Tudja a faszom"