["Szélcsend" dalszöveg]

[Intro: Szakács Gergő]

Villámokat szór ma ránk az ég fenn

Tombol a világ, de bennem szélcsend

Van belül, mert átéltem már százszor

Hogy maga után fényt hagyott a zápor...

[1. verze: Fura Csé]

Az életem mérleghinta és mindig beleülök

Ha sok volt a sötét és előjön a fény

Az árnyékom elől is menekülök

Keresem az igazamat

Csak a zivatar alatt is pompáznak

És az igazam, hogy addig nem lesz vége

Amíg a fejemben bombáznak

Van kinek az anyagiak

Számítanak, csak is maga miatt

Szorul a kötél, ha rohad a gyökér

De kivül a szirmai tavasziak

A külső a pénz, de a belső béke

Van ki addig hajtja a világot

Ameddig, el nem hajtja a vérbe

[Refrén: Szakács Gergő]

Villámokat szór ma ránk az ég fenn

Tombol a világ, de bennem szélcsend

Van belül, mert átéltem már százszor

Hogy maga után fényt hagyott a zápor

Úgy érzem magamra hagyott a világ

Attól félek, hogy túl messze van, aki lát

Attól félek, hogy túl messze van, aki vár

Attól félek, hogy túl késő lesz, ha kivár

[2. verze: BLR]

Mikor rám szakad a felhő

Túl sok a gyűlölet

Körülöttem, mind sűrű erdő

De magamban nem türöm meg

Amíg, a kamu a fejemre mégis

Tudom, hogy bűvölet

Délibáb, veszek egy levegőt

És azzal űzöm el

Talán a bűnöm ez

A kétely, ha holnap úgy jön

Hogy még az ördög fűzőget

Akkor sem engedem túl közel

Ha már a vállamon üldögél

Akkor sem fújunk egy követ

Én maradok eltökélt

Velem tovább nem jöhet

Velem tovább nem jöhet

[Refrén: Szakács Gergő]

Villámokat szór ma ránk az ég fenn

Tombol a világ, de bennem szélcsend

Van belül, mert átéltem már százszor

Hogy maga után fényt hagyott a zápor

Úgy érzem magamra hagyott a világ

Attól félek, hogy túl messze van, aki lát

Attól félek, hogy túl messze van, aki vár

Attól félek, hogy túl késő lesz, ha kivár