["Huszonhárom" dalszöveg]
[1. verze]
Sodródom, jeges vízben sodródom
A hullámok közt minden gondom elszórom
Meggyónom, minden bűnöm meggyónom
Amit eddig nem mertem, most végre elmondom
Hogy minden pillanatban vágyok valami másra
Magamat küldöm messzire hátha utol érem
Remélem az ijedtségem még senki se látta
Csak magamat féltem, hidd el
Csak magamat féltem, ja
Itt ragadtam a tengeren
A dajkám mindkét evezőm
Lélegzem, csendesen
Visszatartom a levegőm
Éppen huszonhárom leszek
És volt pár félédеs szeretőm
De еgyik sem te voltál
És csak rabolták az időm
[Refrén]
Nagyon elegem van, ja
Nagyon elegem van már ebből a szarból
Lemaradtam, ja
Lemaradtam meg én magamról
Elegem van, ja
Nagyon elegem van már ebből a szarból, ja
Meg ebből a folytonos zajból
[2. verze]
Nem, nem, nem, nem, nem tudom hogy mi lesz a válaszod
Arra hogy, el kell mennem, el kell mennem innen messze
Nem, nem, nem, nem, nem tudom mit kérdezzek még
Tudod el kell hinnem, hogy itt vagyok mielőtt indulnék
De most csak sodródok tovább
Nem tudok felfele úszni
Lefelé nincsen több [?]
Nincs min fent akadni
Remélem hajnali zivatar, essen
Ami mindent átír bennem
És végre azt 'ondhassam
Hogy lassan itt már végeztem
Itt már végeztem
Lassan itt már végeztem
Itt már végeztem
Lassan itt már végeztem
De még nem, majd jön a zivatar lassan
Ami mindent átír bennem
Végre azt 'ondhassam
Hogy itt már lassan végeztem
[Refrén]
Nagyon elegem van, ja
Nagyon elegem van már ebből a szarból
Lemaradtam, ja
Lemaradtam meg én magamról
Elegem van, ja
Nagyon elegem van már ebből a szarból, ja
Meg ebből a folytonos zajból