[„Porszem” dalszöveg]

[1. verze: Fekete Giorgio]

Egy univerzum és százmilliárd galaxis

Ha el is tűnsz, hát ezekben maradsz is

Egy Tejútrendszer és százmilliárd csillag

Beleüvöltesz, végtelen visszhang

Egyetlen Naprendszer és kilenc bolygó

Az egyhelyben álló is örökke forgó

És Földön egy bukóra kinyitott ablak

Az eredete ennek a zajnak

Emberek jönnek és emberek távoznak

Emberi fájdalmat okozva másoknak

Emberek nevetnek, emberek sírnak

Emberek gyűlölnek, emberek bírnak

Emberek bátrak és emberek félnek

Emberek öklüket rázzák az égnek

Emberek tiszták és emberek csalnak

Emberek élnek és majd belehalnak

[Refrén: Fekete Giorgio]

Én egyedül jöttem és egyedül távozom

Kiskapukon vagy a díszbejáraton

A járdán majd taxira várok

És kérdezik tőlem, hogy hová is menjünk

Hát menjünk, ahol újjá lehet születnünk!

Kaktuszként, virágként, delfinként, cápaként

Bálnaként vagy éppen bálnavadászokként

[2. verze: Fekete Giorgio]

Nem vagyok több és nem vagyok kevesebb

Mi lehettem volna, az itt áll előttetek

Pont olyan magas és pont olyan kedves

Pont olyan önző és pont olyan rendes

Pont olyan diplomát végül nem szerzett

Pont olyan refrént írt, majd elfelejtett

És ha van Isten, akkor Őt észre se vette

Ha van Isten, akkor az őt is szerette

[Refrén: Fekete Giorgio]

Én egyedül jöttem és egyedül távozom

Kiskapukon vagy a díszbejáraton

A járdán majd taxira várok

És kérdezik tőlem, hogy hová is menjünk

Hát menjünk, ahol újjá lehet születnünk!

Kaktuszként, virágként, delfinként, cápaként

Bálnaként vagy éppen bálnavadászokként

[Bridge: Fekete Giorgio]

Bálnavadászokként

Bálnavadászokként

Bálnavadászokként

Bálnavadászokként

[Outro: Fekete Giorgio]

Mert az élet csodaszép, és én örülök annak, hogy részese vagyok

Az élet csodaszép, és én örülök annak, hogy részese lehettem

Porszem vagyok évmilliárdok távlatából