[„Introvertált dal” dalszöveg]

[Intro]

Memento

[1. verze]

Ó, ba-ba-barátom

Sajnálom, hogy nem voltam jó hozzád

Azt mondom, éjjel a macskaköves utakon

Megláttam egy mulatozó csapatot

És eltűnődtem azon milyen régen is volt

Hogy úgy éreztem magam, mint egy gyerek, gyere, gyere!

Gyerekkorom belepi a beton

Hisz egy palotai nem vár már csodát

Csak egyedül bandukol az utakon

Amíg nem ütött az utolsó óránk (Viszlát)

[Refrén]

Sohase várhatna eleget, hát ő újra eltemet

Százegy rossz emléket kiskorából

Arcára ragad az a kép, ahogy szeretné, hogy lásd

De valójában soha, soha nem jön vissza már

[2. verze]

Minden éjjel meg reggelente megváltoznék

Megfogadom, a kezembe veszem a kontrollt, ami rám várt már rég

Ne haragudj, hogyha kicsikét faramuci vagyok, de mit árthatnék

Nektek? Ha nem is írok, nem is veszem fel, ha hívtok

Nem értem, mit sírtok

Nekem is ki van a faszom attól, hogy be vagyok zárva

(És chilis Sobát zabálok a szobában)

Áh, körbeveszem magam fallal, hogy magamat elszeparáljam

Hidd el, én nem ezt kértem, hogy így legyen vége

A gödör is mély

Csalogatna, baba, de te ne félj!

Látom az alagút végén, az alagút végén

A fényt, amit elloptok, nem vagyok ma toppon

Mert krízisben az egzisztenciám

Csak annyit mondj, hogy „Jól vagy, nem kell félni, próbáljunk meg élni!”

Hisz mind ez csupán apróság a nagyvilágban

Hisz az, ami szép volt az csak ami rég volt

Az csak ez a szóban forgó bánat

Utolér a téboly és minden rémálmom

Amikor már megpihennék úgy, de ő

[Refrén]

Sohase várhatna eleget, hát ő újra betemet

Minden régi gyötrelmet meg bánatot

De te ne aggódj értem, kérlek, nekem így is nagyon jó!

Csak gondolj rám, ha soha többé nem kelek fel már!

[Elektromos gitárszóló]

[Outro]

Minden éjjel meg reggelente megváltoznék

De minden éjjel meg reggelente bezárkóznék

Minden éjjel meg reggelente meg-v-v-v-v-változnék

Minden éjjel meg reggelente bezárr—