Emlékszem még ahogy jött a pánik

Elősszőr álltunk ketten a hídon

Tiszta szándék

Csillog a zöld szemekben a hatalom

Csendes minden, üres város

Tompa fények a hangod hallom

Mondd miért?

Miért marad meg szépnek minden?

Hisz tudomhogy mi lett a vége

Mondd meg miért csak tőled félek?

Hát mondd meg miért ne?

Néha nem fáj!

Úgyesem férek a képeidre már

Nem kár!

Csak tudnod kéne hogy velem maradtál

Néha nem fáj!

Úgyesem férek a képeidre már

Nem kár!

Csak tudnod kéne hogy velem maradtál

Emlékszem még ahogy nyitod az ajtót

Hárman voltunk еgyütt otthon

A könnyű álom, a jövőtervek

Azóta senkinеk sem mondom:

Hogy hazamegyek majd

Hisz nincsen már hely

És nincsen semmi ami ugyan úgy vár

Pont amit még a hűtőmre rajzoltál

Már semmi se vár

Néha nem fáj!

Úgyesem férek a képeidre már

Nem kár!

Csak tudnod kéne hogy velem maradtál

Néha nem fáj!

Úgyesem férek a képeidre már

Nem kár!

Csak tudnod kéne hogy velem maradtál

Hát mondd, miért szép ahogyan a fejemben látlak téged?

Mondd, miért szép ahogyan a fejemben látlak téged?

Hát mondd, miért szép ahogyan a fejemben látlak téged?

Mondd, miért szép ahogyan a fejemben látlak téged?

Hát mondd, miért szép ahogyan a fejemben látlak téged?

Mondd, miért szép ahogyan a fejemben látlak téged?

Hát mondd, miért szép ahogyan a fejemben látlak téged?

Mondd, miért szép ahogyan a fejemben látlak téged?

Mondd, miért?