Lét nélküli álom voltál, elvakíthatatlan ébrenlét

Tettek, miket érted tettem szétáramló érdes teríték

Vár a széthullás, minden azért furcsa, mert úgy érzem, hogy lelked nem enged

Nem, nem, nem, nem

Ez üresjárat életemben elnémít a halott valóság

Minden ellenem fordult, válaszút elé állítottál

Vár a széthullás, minden azért furcsa, mert úgy érzem, hogy lelked nem enged

Nem, nem, nem, nem

Térden állva kértem ne add fel!

Térden állva kértem ne add fel!

Térden állva kértem ne add fel!

Térden állva kértem ne baszd el!