Valahol láttalak már

Nem is hiszed tán olyan rég

Gyűlöltelek

Túl tiszta voltál még

Kerestük együtt egy szilárd magját

A létnek, mi úgy körülzár

Túl mindenen

Így vesztünk el talán

Innen a mélyből nézve

Nincsen talány

Nézz fel a felszín messze

Nincs is talán

Egy másik élet képe

Csak lidércfény

Óvd hát meg magad a bajtól

Ne remélj! Ne remélj!

Túl sok álmon, s az út porán

Kutattam én is, mit rejt a táj

De a falak mentén csak annyit értek

A horizont fölé soha ne nézzek!

Mi ott vár üres szabadság

Káosz, kétely, szomj, magány

És a válasz annyi, bármit is kérdek

A horizont fölé soha ne nézzek!

Vedd számba, hogy miben hiszel még

S, hogy tényleg hiszed-e még

Nem csak a felszín, hogy óvjon

Ha kínoz az üresség

Innen a mélyből nézve

Nincs káosz és nincs talány

De ha az est leszáll remélem

A horizonttal álmodom tovább