Nézd ember!

Hogy remeg kezed!

Ha eltunik tenvilágod

Megérzed e veszted?

Másé a tiltott gyümölcs

Ízét is más érzi már

Mérge lett csak a tiéd

És az elmúlás...

Küzdöttél és bízva bíztál

Vétkeztél

Bunhodj!

Elveszett minden részlet

Zavaró és valószerutlen

Klisék, s az a biztos végzet

Üres teljesség

A falakon, melyek körülvesznek

Feldereng néhány hazugság

Idézek egyet, s hogy igazát értsem

Arcomba vésem minden sorát

Mondd hol az az elvont érzés

Ha vagyok, s nem csak látszom lenni

Ez az elmúláshoz kötött lét

Túlontúl rövid felfedezni

Misztikus érvelés és a láz

Vajon hol az igazság

Talán az érem túloldalán

Vagy keressem ideát?

Tapogatódzom vakon és némán

A kiút vágya nem hagy pihenni

Borbe vésve rajtam minden írás

Jeleit nem merem feledni

De az útra magam lépek

S járom, míg a remény éltet

Mert hiszem, hogy a sok hazugság mélyén

Valami még az enyém

Pár érzés, s megannyi rontott lépés

Megalkuvás, meg nem értés

Az élet néha mit sem ér

És most elmúlt, ennyi, vége

Sokat magam sem adnék érte

De mindez én voltam

Az emlék enyém

Ennyi voltam, ennyit értem

Többet vártam, mást reméltem

Az élettol – de mit sem ért

Semmit sem ért