Az ember végül homokos

Szomorú, vizes síkra ér

Szétnéz merengve és okos

Fejével biccent, nem remél

Én is így próbálok csalás

Nélkül szétnézni könnyedén

Ezüstös fejszesuhanás

Játszik a nyárfa levelén

A semmi ágán ül szivem

Kis teste hangtalan vacog

Köréje gyűlnek szeliden

S nézik, nézik a csillagok