Mindegy hol kezdjük, ne hidd, hogy annyira más

Le-lerepülnek a minden ágáról levelek

Szóval az a vége, vagy az eleje, ha lebegünk a fény felé

Vagy ez csak egy több féle fény közé ragadt villanás?

Most meg sötét van, nem égnek körték

És önmagába csavaródó eltévedt körkép

A város. Minden csak elmélet, törvény nincs

Egy pontba örvénylik beltér meg kültér

Mert ha elfagy a gyökér, mindegy mit ültetek

Meg hogy hova, csak a pusztulás, mi ismétlődik időtlenül

Amúgy meg hiába a kívül-belül kihűlt terek

Ha a pusztuláshoz élet kell, az meg földből előkerül

Itt van, aki előkelő, én inkább később kelek

Az első diagnózis néha végső lelet lehet

Szóval miért mennél vissza oda? Minek az oda-vissza?

Ha ölel, eltaszítod, eltaszít és öleled

Ugyanaz a pont az időben van hogy késő

Máskor korai, szimultán emlékszem rá és várom

Míg beborulva botorkálok fel a belső lépcsőn

Próbálok lépkedni egy napsütötte sávon

Itt túl szűk a hely, hogy tág dolgokat érintsek

Úgyhogy csak miérteket keresek, mert miért is ne?

Hova firtatnám a nagyságom

Ha ilyen kicsi a föld a galaxisban, és én benne még kisebb?

Én benne még kisebb, de így békésebb

Az új tudás is rég ismert

Attól még föld, meg ég is kell

Hogy a végtelent érinthesd. (2x)

Tágítom a kört, de meghúzom a vonalat

Az örök-éter helyett eszmélem az életteret

Olykor magasan kúszok át a való alatt

Egyszer meg mélyen ébredek önnön létem felett

Kevert hangrend: a forma tart lent

A tudás felemel, így a szó a tandem

Én meg csak tekerek. Eszméket kövekbe belevések

Aztán árnyék vetül a kövekre: egymásba nyíló jelenések

Egy madár a barlang falán ballag felém

Vagy épp az ablak helyén jár táncot a zápor

Szűrt maszlag-zenék, altass, mesélj, halkan beszélj

A zajban, ne félj, majd olvasok a szádról

Magasodó fények

És sötétlő mélységek között élünk igazából

Az ajtómat zárom, de ablakot nyitok

Ez az utcám: minden sor ház, és minden szöveg a házsor

Fáj a fejem, a száj szól

Voltunk már itt százszor, és százszor leszünk megint:

Világcserepekben virágűrnyi hervadások

De mind kinyílunk ahogy a zárszó megszületik