[„majd” dalszöveg]

[Verze]

Első éjjel az új kertünkben

Fáradtan és meggyűlten

De nem házat építünk, hanem otthont

Egy jövőt, ahonnan nem megyünk el

Ahol ha megöregszünk egyszer majd szép esténk lesz

Levetett ruhák és levendulák

Egyszer te mesélsz majd, egyszer én mesélek

És barátok jönnek majd nevetni át

És te esténként megnyugtatsz majd

Ha egész nap a melón pörgök

És egymáshoz bújunk majd éjszakánként

Mint a hanyagul rendezett betontömbök

És csak nézzük majd a bokrok rügyeit

És a levelek hullását, hogy lesz zöld után sárga

A természet magánügyei közben belefeledkezünk az idő múlásába

Így telik el egy pillanat alatt az egész

Hogy anyával nézzük, hogy két lábra állsz

És hogy járni tanulsz, aztán hogy elmész, hogy visszagyere

És játékból elbújunk az ágy alatt

És a párára rajzolunk, mi az ablakra ráragadt

És fölösleges tárgyakat veszünk

És elvesztíjük azokat a tárgyakat

És okosabbak leszünk majd utólag

És virágba borul majd az előkert

És összeveszünk, hogy kibékülhessünk

És rájöjjünk, hogy a gyengédséghez erő kell

És kilengünk majd időnként, de az idő majd átlagol

Színes pusztulást gereblyézek a fák alól

És az egyik év majd a másikba átlaggol

Míg mi kavicsokat gyűjtünk, pár apró állandó

És barátkozunk a kóbor macskákkal

És megszeretjük az egyik kis cirmost

És nézzük minden reggel átbújni a kerítésen

És egyszer csak majd nem látjuk többet

Kész nővé nő majd a lány

És apának hívja az apukáját

Én meg sehogy se' hívom majd anyám

Csak felsöpröm az éjszakán kiborított hamutálját

És legyintünk mindenre, hogy hagyjuk már

És felkeltelek majd, ha elaludnál

És rózsaszínek lesznek a hajnalok

És lilák lesznek a napnyugták

És érteni fogunk csak, sohasem ártani

És a végét majd úgy várom

Hogy elnyúlok majd, mint a kert árnyai

A reggeli kávémmal a nyugágyon